Ádám
Jelentés
A név gyökerei a héber nyelvbe nyúlnak vissza, az „adamah” szóból származik. Az „adamah” jelentése „föld” vagy „talaj”, ami a termőfölddel való kapcsolatra utal. A bibliai elbeszélés első embereként a név megtestesíti a teremtést, az eredetet és a természettel való alapvető kapcsolatot. Így e név viselőjét megalapozottnak, alapvetőnek és esetleg a kezdet szimbólumának tarthatják.
Tények
Ez a név ókori héber eredetű, az *'adam* szóból származik, amelynek jelentése „ember” vagy „emberiség”. Mélyen kapcsolódik a héber *'adamah* szóhoz, amelynek jelentése „föld” vagy „talaj”, tükrözve azt a bibliai történetet, amely szerint az első embert a föld porából formálták. Ez a Teremtés könyvében található alapvető történet a zsidó és keresztény hagyományokban a név viselőjét az egész emberi nem ősatyjaként határozza meg. Az iszlámban szintén az első emberként és jelentős prófétaként tisztelik, aki nagy megbecsülésnek örvend. A név tehát óriási súlyú eredettörténetet hordoz, nem csupán egyetlen személyt, hanem magát az emberiséget szimbolizálja annak ősi állapotában. Bár a zsidó közösségekben évezredek óta következetesen használták, a keresztény világban való elterjedése, mint gyakori utónév, fokozatosabb volt, és a protestáns reformáció után kapott jelentős lendületet, amely ösztönözte az ószövetségi nevek használatát. Népszerűsége drámaian megnőtt az angolszász világban a 20. század második felében, és évtizedekre állandó kedvenccé vált. Vallási konnotációin túl a név a kezdetek és az alapvető emberi természet szimbólumaként vonult be a tágabb kultúrába, megtestesítve mind a lehetőséget, mind az esendőséget, amely az első ember történetében rejlik.
Kulcsszavak
Létrehozva: 9/29/2025 • Frissítve: 9/29/2025